Eljött ez a nap is, habár milyen távolinak tűnt. tudom, van ezzel a bloggal szemben restanciám, majd szerintem otthon bepótolok mindent, amit akartam. Addig meg érje be mindenki ezzel a poszttal! :)
Szóval eljött az itteni 69. napom. Holnap pedig felülök a buszra és irány Debrecen! Vegyes érzések kavarognak rendesen bennem: nem volt azért rossz itt, de elég jó lesz hazajutni. csak nem láttam a családomat, barátokat, ismerősöket elég régóta, kétoldali floorball-hiányban szenvedek, meg azért hiányzik az otthon levegője :) Addig is megpróbálok minél több mindent bepakolni (és persze semmit se itt felejteni), lehetőleg úgy, hogy az 1200 km-es út során semmi ne sérüljön meg. Otthon majd még írok az utolsó hetekről, rakok ide fényképeket, meg majd persze a facebook oldalamat is feltuningolom ;)
Addig ajánlok: szombaton (huhú, ez már ez a szombat!) következik 91. OB I-es floorball fellépésem, örülnék, ha ott több mindenkit is viszontláthatnék :) Itt van egy facebookos esemény is rá, lehet jelentkezni: http://www.facebook.com/event.php?eid=276054909078453
Kezdem olyannak érezni magamat, mint aqmit gimis magyartanárom emlegetett. Azaz költők, írók, amikor érezték, hogy fogy az idejük, akkor hirtelen mindenhez, amihez még nyúlni akartak, belenyúlnak. Hála Istennek nem vagyok öreg, és még legalább 70 évre tervezem földi pályafutásomat (cél a 100, a többi is jöhet persze:)), de ez a nyár eléggé kezd leáldozni, és ez a blog is lassan-lassan egy darabka lesz a múltamnak, múltunknak.
Kezdem az általános hírekkel: elhagytam a Jurassic Parkot, remélem véglegesen. Csináltam róla képeket, amiket ide mindenképpen felteszek majd, de szerintem a facebook oldalamat megkímélem majd tőlük... Holnap ötödjére megyek Athosozni, és közben már a görög estekre is én kísérem a társaságot (ott mondjuk csak annyi a dolgom, hogy jól nézzek ki, és a mikrofonon köszöntsem a vendégeket, meg majd a helyszínen spanoljak mindenkivel, miután persze én is jól degeszre eszem magamat :)) Kedden érkezik hozzám egy különleges személy, őt már régóta és nagyon vártam, szóval életem egyik legjobb hete előtt állok :)
És akkor most jön, hogy miért is ez a cím. Sok ember megfordul itt, és ebből sok a határon túli honfitársunk. Velük akarva-akaratlanul szerintem többet beszéltem, mint sokakkal, az élet hozta így. Főleg romániai gyökerűekkel sodort itt össze a szél, de vannak felvidékiek is, meg aztán lehet sokan vannak, akikről még nem derült ki minden. Mindenesetre egy korábban Aradon lakó család mesélte, hogy gyakorlatilag virtuális Magyarországon éltek, és ez a megfogalmazás nagyon tetszett nekem. Mondták, hogy minden, ami a korban magyar nyelvű volt (rádió, TV) elérhető volt számukra a határ közelsége miatt, az utcájukban mindenki beszélt magyarul, magyarul tanult, tehát gyakorlatilag a maga Magyarországában élt. De aztán azt is hozzátette, hogy lázadó gimis éveikben, október hatodikán kollektíven nem az iskolába, hanem az emlékműhöz mentek, ami gyakorlatilag a kor rendszerében szentségtörésnek számított. Ott meg olyanokkal találkoztak, akik a magyar oldalról mentek át, és zsíros kenyérben vitték át a nemzeti színű szalagot... Hát, más idők voltak!
A párhuzamot azért éreztem. Mert valamilyen szinten most én is egy virtuális Magyarországban lakok. Magyarok vesznek körül, figyelem az otthoni médiát, olvasok cikkeket, hallgatok neten rádiót, nézek TV-t. Ami azért pozitív, mert mondjuk valaki 30 éve a saját virtuális Magyarországában csak a határhoz közel élhetett, ma viszont már bárhol. Legyen az Marosvásárhely (szintén találkoztam ottaniakkal, azért írom), Debrecen, New York, Sydney vagy Moszkva. Vagy éppen Sarti.
És zárásként egy témához illő dal, hipp-hopp a műfaj, de a szöveg nagyon komoly!
U.i.: ajánlanám mindenkinek a DFSE oldalát, azt gyakrabban írosgatom most (na, hétvégén kezdődik a szezon, remélem olyan rajtot veszünk, mint a Loki!). És sajna megint ki kell hagynom meccset, életemben másodjára.... DE a 11. fordulóban megérkezek a 100. OB I-es meccshez, szóval azt már nagyon várom :)
É megint rövid szöveges üzenetek:
1. Irigylem apukámat, hogy Berlinben van.... Oda én is elmennék, szóval helyettem is nézzen szét! :)
2. Bátyámtól kérdezném, hogy hogy állnak a meghívókkal? Írnám a vendégcikkemet :) A hétvége a ti blogotokon is megérne egy poszotot :)
3. Anyukámnak üzenem, hogy a HVG-t ne felejtse el!
4. Nővéremtől kérdezem, hogy hol maradt a telefonhívás? :/ Vártam pedig... holnap csöröghetek? Írj már majd sms-t, mert Athoson leszek, mint ahogy írtam :)
5. Szeptember 14-én érkezek, 17-én lesz DFSE-Dunaújváros a Mechwartban (tessék visszajelezni mindenkinek, hogy megnézi 91. OB I-es meccsem :)), utána lehetne garden partyt csinálni? :)
Ma voltam búvárkodni. Hihetetlen élmény, csak ajánlani tudom :) Igyekszek képeket rakni facebookra, ízelítőnek itt van egy:
Fordítok: ez azt jelenti víz alatti nyelven, hogy M-I-N-D-E-N-O-K-É! (görögül daxi, de az oktató is magyar volt, szóval a görög nyelvlecke eddig tartott)
Amit pedig ajánlok (csak ezt a címet adtam, akkor valamit tényleg kéne):
1. Holnapi Loki-Vidi focimeccs. 4-kor (ami nekem 5, de tekintettel vagyok az olvasóimra:)) kezdődik, szurkolás a debrecenieknek kötelező! Én élőben nézem majd, nettévén. Jó a sebesség, jó a csapat, mi kell még? :) (sör, de elvileg ez még munkaidőben lesz....talán:))
2.Akit érdekel a velünk élő történelem, annak ajánlom az index.hu összeállítását az ötven éve felhúzott berlini falról. Nekem történelem, a szüleimnek, nagyszüleimnek fiatalságuk, gyermekkoruk, életük része volt. Ma, amikor ezeket a sorokat 1200 km-re az otthonomtól írom, amikor a világ közelebb van hozzánk, mint bármikor máskor, szinte felfoghatatlan belegondolni, hogy menyire leszűkítették az emberek mozgás és életterét. Képesek voltak Ulbrichték felhúzni a falat, csak a (szak)emberek maradjanak ott. És hogy mit érezhetett az a keletnémet katona (köztük a Keresztapám) az ottani szolgálat idején.... Próbálnék belegondolni, de nem megy.
Szóval jó lenne elmenni Berlinbe. Mondjuk egy focimeccs ürügyén! :)
Azaz sportláz. Ez az, ami bennem tombol 23 éve, és most itt is kikívánkozik belőlem :) Elolvastam most Nick Hornby könyvét is angolul, aki az Arsenal mérkőzésein keresztül mutatja be az életét egészen 1968-tól a könyv megírásáig (1992 eleje). Én itt gondolkodóba estem, hogy ha ilyet írnék, honnan kezdeném... és mit emelnék ki? És melyik sport lenne az irányadó? 1999. tavasza, amikor egy napsütéses szombaton elmentem bátyámmal a Loki- Vasasra? Vagy 2004. február 2., amikor először mentem floorball edzésre? Vagy 2004. ősze, amikor első floorball mérkőzésemen játszottam? Vagy 1995. nyara, amikor egy játszótéri focizás során kisebb probléma merült fel (tegye fel a kezét, aki emlékszik az esetre: köszönöm :))?
Pont ehhez illik a legutóbbi Loki-meccs is egy kicsit, ahol az utolsó utáni percben lőtt góllal sikerült végre nyerni Kecskeméten. Ráadásul egyik ismerősöm hangja hallatszik, aki előbb a bíróról oszt meg egy-két nem publikus infót, majd megjósolja, hogy "gól lesz gyerekek, gól lesz" és végül az eufória:
Ha pedig már floorball: tessék böngészni ezt az oldalt is: http://debrecenifse.blog.hu. Ami öröm: három régi játszópajti visszatér, és bizony tényleg van esélyünk szép eredményeket elérni! Ennek jegyében igyekszem én is fizikálisan felkészülni, járok futni, csinálok más gyakorlatokat is, ami hiányzik, az az ütő.... de majd otthon pótlom! :) Vasárnap megcsináltam a teremfoglalásos papírt is, meg kész a sorsolás is. Sorrendben: Ares (i), Dunaújváros (o), Dunai Krokodilok (i), Phoenix (o), SZPK (i), Szolnok (o), Diamonds (i). A továbbiakat majd a DFSE-blogon írom le, de röviden itt is megvan (támpontként:)). Ami szívfájdalmam: az első meccset valószínűleg ki kell hagynom, tehát a DFSE 2004-es története során ez lesz a második alkalom, hogy nem leszek a csapatban. Ami pedig érdekes: majd a Phoenix elleni, idegenbeli mérkőzés lesz (előreláthatólag január első hétvégéjén) a 100. OB I-es mérkőzésem, már várom :) Hangsúlyozom, ez OB I, nincs benne se OB II, se OB III, se Magyar Kupa, se felkészülési mérkőzés, se Bajnokcsapatok Európa Kupája :). Mert ha azokat számítanám, akkor már a 200-at is közelítem lassan :) "A rutin, meg az évek" :)
Témánál maradva itt egy videó, ami minden korszakos sikert (2007, 2010) bemutat :) Remélem, majd idén lesz ok bővíteni a listát... :) azt még mindig nem sikerült megfejtenem, hogy 2007-ben mi a francért egyből a közönséghez kellett rohannom 4:14-től van az egyik személyes kedvencem, amikor Héjja barátom hárít egy büntetőt, az okot mindneki tudja, ha meglesi :) (amúgy a gyereknek nem sok elképzelése volt arról, hogy azt a büntetőt hogyan akarja majd belőni.... hát ez legyen az ő baja :))
Egyébként jól telnek a napjaim, az új társaság egész jó. Sok debreceni, vagy környékbeli van, köztük négy srác, akik kb azóta itatnának (jófejségük nem ebből fakad, de nem esik rosszul a kis folyadék se, no :)). Hétfő megint voltam az Athoson, az is érdekes volt: megvolt a szövegem, hogy mit kell mondani, de mint kiderült, jóval hosszabb, mint amennyi itt kell... szóval a görög idegenvezető segítségével, meg aztán amit elmondott angolul, azokból lehalászva infókat mondtam el mindent a magyar vendégeknek. Remélem élvezték, panasz nem volt rám :) 41 ember volt ott (közülük nem mindenki volt magyar, mert voltak szerbek, románok és csehek is) , fejlődök itt is :)
Most kiéltem internetéhségemet (vasárnap óta nem voltam gyakorlatilag gépnél), megyek, csobbanok szerintem egyet, vagy a jófej skacokkal tolunk egy "pattintós kiflit" (sört).
Búcsúzóul: a bátyókám és a DTV: http://www.dehir.hu/musor-archivum?view=2|1281
Ideje már ide is írni valamit, hiszen eltelt egy kis idő, amióta itt jelet adtam magamról. Ez részben a lassabb netnek is köszönhető, hiszen szerencsére kikerültem már egy hete a Jurassic Parkból, cserébe itt rosszabb a jel, és lassabb is a net... Minden jóban van valami rossz.
Mólt héten egészen öszespanoltam Bettiék családjával, jól elvoltunk, finomakat etem velük, tehát minden OK volt, amíg aztán kedden mindannyian haza nem mentek... Szóval mint két mohikán itt maradtunk Gáborral, akinek cserébe az anyukája itt van, szóval még van főzési hátországunk, hehehe :) (hát ha még engem is meglátogattok :))
Múlt héten volt itt egy nagyon jófej család is, velük is kellemesen összespanoltam, szóval vannak itt bőven jó arcok is :)
ÉS ami különleges: láttam az Athost. Igaz, nem lehet bemenni oda, mivel összesen naponta 100 ortodox és 10 nem ortodox férfi engednek be az elzárt részre....Szóval olyan, mint egy bikini egy szép lányon: jól néz ki, de pont a lényeget nem látod. Ettől függetlenül egész érdekes program, mindenkinek csak ajánlani tudom :) És láttam delfint is, először normális életkörülményei között!
Aztán rájöttem, hogy itt még nem írtam floorballról, ami nagy hiba... Ami rossz hír: két jó játékos felakasztja a szögre az ütőjét... ami jó: hárman visszatérnek! :) Szóval reményeink szerint lesz ok majd újra minél több embernek floorball meccsre látogatnia a Széchenyi utcába! :) Én is elkezdtem a magam részét: azaz a felkészülést! :) Szóval ezentúl minden nap járni akarok futni, ha nem tenném, szidjatok le! :)
Ez a hét is mozgalmasnak ígérkezik, remélem tudok majd beszámolni is!
Érdekes a cím, ugye? Pedig nem gondoltam, hogy ilyenekről is fogok írni. Pedig fogok. Egyébként itt nincs cápa. Akkor miért? Ezért:
Ezt egyébként hétfőn akartam írni, de a blog.hu megint kibabrált velem.. ejnye! Vihar előtti csend volt, nyugi, aztán akkor láttam ezt a cipős cápás videót... Agyleeresztésnek pont tökéletes volt, aztán elkezdtem barangolni az ilyen vicces pillanatok között, és megtaláltam egy másik klasszikusat is:
ÚÚÚÚÚÚÚÚutazást követően pottyanjunk vissza a földre. A váltás lement nyugisan kedden, egész jó banda ment el innen. Volt tipp-topp nagyi unokával, szintén szimpi idősek és fiatalok, családosok és mindenkik. Ráadásul páran adtak kis innivalót (értsd: alkoholt), amit már nem akartak hazacipelni :) Jó szokásukat tartsák meg az Utasok! :P
A hét első feléről ennyit, ha ezt most sikerül feltenni rendesen, írok még egy bejegyzést 24 órán belül, és meglátjuk mit dob a gép. Klasszikus videóval búcsúzom:
Egész sok göröggel kerültem már kapcsolatba az elmúlt időszak alatt. Általában kedvesek, kérdezik, hogy tetszik-e az ország, 1-2 egész jól beszél angolul is. Érdekes nevek vannak bőven: a díjnyertes messzemenőkig Kula. :D
Most nem térek ki a Jurassic Park névadó-tulajára, Krisztoszra, a vagy a másik hely tulajdonosaira, hanem fókuszálok a gondnokokra... Akármelyik helyről beszélek, ugyanolyanok: nem feszülnek meg (jó, azért dolgoznak is, ezt nem vitatom el). Tesznek-vesznek, metszegetnek, pakolgatnak, no meg a magyar hölgyek külső és (lehetőleg) belső ellenőrzésével foglalatoskodnak. Egyiküknek kedvelt szófordulata: "you, me, lányok, disco, gyere ide". Ez a srác ennyit tud kb. magyarul és angolul is, a többi kommunikációs mód az activity... (lehet rajzolásra is hagyatkoznom kéne néha, mert a gyerek nem jó mutogatásból...:D) Kicsit azt érzem, hogy ezek a karakterek bármelyik Hrabal könyvben megállták volna a helyüket (főleg Hubičkara emlékeztetnek, a Szigorúan ellenőrzött vonatok forgalmistájára). De ehhez képest nagy gonddal ellenőrzi a lányokat, ahogy csak teheti...
Nem, nem a filmet néztem meg. Megint költöztem, és a helyet hívja így a tulaj is, meg persze a lakosok is.... jól hangzik ugye?
Tudom, eddig el voltam kényeztetve apartmanokkal, nem is volt gond
Ahogy néztem itt az állapotokat, eszembe jutott "fiatalságom" rockzenésebb időszaka, amikor egy kevésbé ismert jászberényi együttes is a kezeim közé került... pontosabban az egyik számuk, a címe passzol ide: Nyitott szemmel, fenntartással (előre mondom, van benne csúnya szó is, akit ez zavar, készüljön fel rá!), előadó Red Line Offside, azaz a jégkorong-szeretők tudják: ez a kétvonalas les angol kifejezése. Hallgassuk:
Elég hosszú volt az utóbbi két nap... Turnusváltáskor megint akadt kisebb probléma, de szerencsére sikerült megoldani :) Ma Gábornak Thesszalonikibe kellett utaznia, ami azért szívás, mert a különböző kirándulásokra kedden és szerdán lehet jelentkezni, fizetni... Szóval ez a 200-nál is több vendégnél rám hárult, meg persze felmerült problémákat minél gyorsabban orvosolni kell (csak ma 3 hűtőt cseréltünk ki, ebben a szobában meg egy sincs, se konyhai felszerelés, se tányér, se evőeszköz... menjek étterembe??? :D). Kicsit paráztam, több, mint 2000 euróval rohangáltam (nagy a biznisz, mi? :)), de szerencsére megoldottam a dolgokat, csak reggel 8-tól este fél 10-ig nem sok megállásom volt... utána meg a gyíkkal való pacsizás csak jó levezetés a napnak! :)
Rövid szöveges üzenetek:
- irigylem azt, aki ma ért haza a Balatonról
- Isten éltesse nagyon sokáig SZITÁS ISTVÁN barátomat 22. szülinapja alkalmából, mert tudom, hogy olvasni fogja :)
- üdv a nagynénémnek, akinek a lekvárja itt is díjnyertes
- és üdvözlet mindenkinek otthonra, nem is olyan soká megint látjuk egymást! :)
- görög telszámom: kérjétek el :), de van!
U.i.: Levi, tudod már mi a "wtf" a Jurassic Park? :)
Kicsit az eheti eseményeket próbálom most összefoglalni: röviden jó volt. Hosszabban: nagyon jó :)
Még hosszabban:
Hétfő: Szülinapomra ébredtem, ráadásul pont hétfői napra esett július 11. 1988-ban is :) További különlegesség nekem, hogy a keresztnevem (András) görög eredetű: Ανδρέας (ejtsd: Andreasz, ha helyieknek bemutatkozom, akkor így egyből meg is jegyzik a nevem, meglepő, ugye?), jelentése pedig férfi, férfias. Este ennek örömére kicsit koktéloztunk is :)
Kedd: Eddigi leghúzósabb nap, nem véletlen, mert turnusváltás volt, plusz én is új (jobb) szobába költöztem. A meleget leszámítva nem volt rossz, a felmerülő dolgokat amint lehetett igyekeztünk megoldani. A nap végén zárásként saslik-szerűt ettünk és sört ittunk, azt hiszem, megérdemeltük :)
Szerda: Nyugis nap volt, az újak jöttek kérdésekkel, de nem maradt megoldatlan probléma :) Kb ekkor jutottam el oda, hogy az otthonról érkezett csomagot alaposan is szemügyre vegyem :) pörköltöt enni... :) nyamnyam :) Vettem egy rövid nadrágot, szerintem nem volr rossz vásár, ráadásul tényleg szükség is van rá!
Csütörtök: Irodában rendezkedtünk, egész jól összeszereltük a cuccokat :) Azt hiszem itt kezdődik a profizmus!
Péntek: Hajókirándultam! A hajó jó volt, kétszintes, fa hajó, de nem régi.Ha térkép van a közelben, akkor megmondom, hol jártam: Szaloniki megvan? Na, kicsit keletre tőle ír egy ilyet: Halkidiki. Ha meglátjuk, ennek három nyúlványa van: én a középsőn vagyok (Szithónia, elég sok helyesírási formában láttam már....) és a Kasszandrára mentünk át (konkrétan Marmaras és Pefkohori között). Láttam Porto Carrast, ahol egy rendkívül exklúzív, ötcsillagos, hihetetlen kellemes szálloda van, többek között EU vezetők is összegyűltek itt egy-egy ülés alkalmából. Láttam továbbá a teknősbékára emlékeztető szigetet (kép facebookon) fürödtem és ugráltam a tengerbe... nem volt rossz! :) Este is folytatódott a jólét: görög orvos ismerősünkkel, Gáborékkal, meg Betti itteni volt munkatársával lazultunk, iszogattunk, beszélgettünk. Elmentünk végül fact nevű helyre, de kb temetésen is jobb hangulat lehet... szóval jobban jártunk volna egy töri fakttal (tudom, Andrispoén, hahahha)
Az este egyik zenéje:
Szombat: Nagyon meleg volt, délután is inkább a szobámban maradtam... aludni. Néha azt is kell, nem? :)
Vasárnap, eddig: Állítólag éjszaka földrengés volt.... Nagyon megviselt, ha fel se keltem rá :) Voltunk megint az irodánál, holnap jönnek ide többen is Debrecenből megnézni, hogy mi a helyzet itt. Ahogy ezt pedig befejeztem, megyek a partra. Azaz most :) Csumpirudi!!!! :)
Amikor ezt a blogot elkezdtem, gondolkoztam azon, hogy az otthoni eseményeket mennyire reagáljam le. Ingoványos politikai mezőre nem nagyon akarok keveredni, nekem ennyit nem érnek meg… De pont indulásom napján volt egy sajnálatos haláleset: meghalt Habsburg Ottó.
Mindig szerettem hallgatni a raccsoló, ugyanakkor hihetetlen memóriájú, megnyerő modorú államférfit, akinek mindene volt, csak állama nem, miközben a XX. század magyar (és persze világ) történelmének szinte minden szereplőjével találkozott: indításként Tisza István, meg a keresztapa, Ferenc József, folytatva Horthyval, fűszerezve Kádárral, zárásként a mai társasággal, Viktorral, Ferenccel, egyebekkel. Titkon reménykedtem benne, hogy ha valamilyen alkalomból Debrecenbe látogat, akkor elmegyek és meghallgatom, de erre már nem lesz módom.
És miért ez a bejegyzés címe? Véleményem szerint, ha már új alkotmányt csináltunk, simán változhatott volna Magyarország államformája is, alkotmányos monarchiára, visszahívván a Habsburgokat. Most itt többen felszisszenhetnek, hogy ezt most miért. Elmondom: szerintem sokkal reprezentatívabb, ha királyi családunk lenne, (ráadásul a Habsburgok tekintélye mai napig vitathatatlan), mint ötévente új, ugyanakkor súlytalan köztársasági elnökünk. Ráadásul az utóbbi évek felhozatala sem kápráztatott el: Sólyom minden fához odakötözöm magamat László, aki a hídon is majdnem átment még elment, de SP… Ugye, mennyivel jobb lenne egy király, akit lehetni imádni? És ha ez megadatott volna Ottónak (aki egyébként a magyar királyok sorában a II. Ottó lehetett volna), neki azt a pár helyesírási hibát is elnéztük volna!
Mélyen tisztelt mindenki! Raktam fel képeket a legnépszerűbb közösségi szájtra, többek között a mai hajókirándulásról is! :) Érdekes helyeken jártunk, a személyzet jófej volt, ugráltam a hajóról a tengerbe fejeseket (nem hasast, nem hátast, fejest :)), mi kell még? :) (na jó, azért lenne pár tippem....) Este kicsit lazultunk ("éltük az arany ifjúság életét", kinek ismerős ez a mondás??? :)), a most készült képeket már nem tudom iderakni, mert már nincs kedvem letölteni őket... :/ :) Kedvcsinálónak a mai legviccesebb kép:
Nos, kinek van kedve egy víz alatti lazuláshoz? :) Szó szerint "Az a pad"??? :) :) :)
Eltelt egy kis idő, mióta nem írtam ide, és ez kicsi részben a blog.hu hibája is: tegnap írtam egy csinos kis bejegyzést, tuningolva videóval, érdekességekkel, véleménnyel, ami persze elveszett... Most is csak remélem, hogy ez fel tud kerülni!
Röviden: jó volt a sok szülinapi köszöntés, a keddi turnusváltás húzós volt, tegnap pedig az új(gazdag) vendégek kicsit borzolták idegeinket, de inkább ők legyenek, mint üresség legyen, nemde? Ma rendezkedtünk az irodában (Legó 1:1-es méretarányban:)), mert tényleg nem volt semmihez se semmi rajz, de profin megoldottuk a szituációt!
Holnap megyek hajókirándulni!:) Üzenem bátyámnak, hogy amit mondott, teljesülni fog (azaz el fogok jutni ilyen szervezett dolgokra). Már várom, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz! Elvileg a Kasszandra-félszigeten (Halkidiknek 3 félszigete van: Kasszandra a legdélebben, Szitónia, ahol vagyok én is, az van középen, és a már említett kolostoros Athosz) kötünk ki, lesz 3 lehetőség, hogy fürödjünk a tengerben, a hajóról ugrálva, természetesen :) Szombaton pedig Goa, azaz a környék legnagyobb tengerpartyja (érdekes ez a név, nekem a BBBOOOOAAAA, azaz egy kis Vuk jutott róla eszembe... :D). Reméljük az nem, ellenben jó hangulat meglesz minden körülmények között :)
Nem tudom, hogy a tegnapra szánt bejegyzést mikor tudom pótolni ha tudom egyáltalán, mert pörgésben most sem lesz hiány! :) Illetve a fényképeket is jó lenne már letölteni, ide is, na meg persze facebookra is rakni belőle! :)
Ma reggel elmosogattam, sőt, képeket is letöltöttem. Jó vagyok, ugye? :D Örülök, hogy Ádámka osztatlan sikert aratott (nem is vártam mást), úgyhogy jútyúbos ajánlásaim továbbra is érkeznek. Íme egy kis hipp-hopp, az előbb említett humoristafenomén részvételével:
Csak ha már ezt a címet adtam a bejegyzésnek, akkor a Hanyag elegancia pont megfelelő! :) Na és akkor mi kellene? Képek:
Ez volt a dzsembori a röszkei határnál, amikor majd egy órát várakoztunk.... érdemes volt leszállni, mert megzeberedtünk megint Ádámka.... volna a buszon.
Első pillantásom a kékségre, még a buszról.
"Kicsiszobám"
Szerény kilátásom az Athosz-hegyre, ahol a szerzetesek teljesen különleges státuszban élnek. 1060. óta (!) nem lépett nő a félsziget területére, nőnemű lények közül csak a csirkét és macskát tűrik meg, meg gondolom a kikerülhetetlen költöző madarakat és kis bogarakat. Abszolút vegetáriánusok, és amikor én ezt a posztot befejezem, akkor körülbelül ők már ébren vannak!
Itt tartok ügyfélfogadási időt... Jó, mi? :) Délelőtt (mint amikor ez a kép is készült) a bal oldal van árnyékban, ott ülök, míg délután a másik oldalt foglalom el. Ha mozgás van, figyelek, de egyébként olvasok :P
Ez az iroda. Belső képek max akkor lesznek, ha mér be van rendezve, eléggé üres még.
Ilyesmit látni teljesen mindennapos itt, Sartiban. Rengeteg magyar van itt. Amit elképzeltek, szorozzátok meg 200-zal. Szinte minden árusítóhelyen alkalmaznak legalább egy magyart, vagy magyarul jól tudót, de nem egy olyan hellyel találkoztam már, ahol a teles személyzet hazánk lányaiból fiaiból tevődött össze. És ami meglepett: a 20 évesektől 70 évesekig bezárólag, szóval vannak abszolút nyugdíjaskorúak is, akiktől lehet mondjuk óriáspalacsintát venni, de állítólag jövő héten már lángos is lesz :O Nyugdíj mellé nem rossz kis kiegészítés! :)
Zárásként pedig egy igazi képeslapra illő kép tőlem :)
Ha otthon lennék, akkor a csütörtöki eseményeket követném (azaz leszedném Armin Van Buurentől a legújabb state of trance-et és meglesném a Marcatoons legújabb epizódját) - pénteken. Változnak a szokások: a net nem valami villámgyors itt (és még finoman fogalmaztam), szóval nem hiszem, hogy majd mindenre sort tudok keríteni.... De legalább Ádámkával és további Showder Klub dózisokkal kárpótoltam magamat:
Ez a nap is "szokásos" volt. Kelés 8-kor, meló 9-től. Már a hazafele útról érdeklődtek... még van három napjuk, de már ezen agyalnak. Illetve van egy visszajáró vendég, akik a tv-felől érdeklődnek, lévén ő fizetett érte és minden szobában van, csak pont náluk nincs. Tippek? Nos, valamelyik honfitársunk gondolt egyet, és a nyaralásból hazavitte a készüléket... Hát.... Inkább két gyrost kért volna, elvitelre. A tízévesek meg következetesen csókolommal köszönnek. Bezzeg a mi időnkben... :)
A műszak az irodában folytatódott. Igen, a Grand Toursnak lesz irodája Sartin, és majd mi - Gábor, a közelben szolgáló idegenvezető-guru Kati és én - fogjuk berendezni. Pontosabban lemértük, készítettünk látványtervet, ötleteltünk mi kell, mi nem kell. Képzelet szintjén jók voltunk, remélhetőleg tényleg jó lesz a valóságban is :)
Visszaérkezésem után kreáltam bolognait, és hárman (Gábor, Betti, azaz Gábor barátnője és én) meg is ettük. azt mondták, hogy ízlett nekik remélem nem csak udvariasságból mondták :) Az erkélyen ettünk, ami kicsi, viszont a kilátás az Athosz-hegyre közel sem rossz! :) (erről majd még jó lenne bővebben írni...remélem összejön:))
Meló előtt csobbanás a medencében, megint műszak, majd bementünk a központba, kiegészülve egy itt nyaraló magyar párral. Ettünk is egy jót, valami rizseshús-szerű valamit, csak kicsit paradicsomosabbat, de nem volt rossz ;)
Most meg megint itt vagyok... Igyekszem majd képeket is felrakni ide, csak ahhoz le kéne tölteni őket. Nem nagy munka, de a mosogatás és a képletöltés közül most... az ALVÁSt választom! :D Jó éjt mindenkinek!!!!
Kicsit furcsa, hogy gyakorlatilag már most lemaradásban vagyok, mert az utazásról, meg a helyről kéne posztot írni, de az sok idő. Legalábbis még most durván 20 percem van, utána felnézünk Sarti központjába, ideje lenne már egy gyrost enni! :)
Inkább gyorsan leírom ezt a napomat, valószínűleg a többi is nagyjából így telik majd el. Reggel olyan 8 körül keltem (az időpontokat mindig görög idő szerint írom, ami egy órával több, mint az otthoni... erdélyi magyar rádióban legalább azt a pontos időt mondják, ami nekem is releváns:)), és indultam a tőlem kb 200 m-re lévő munkahelyemre. A reggel érdekes volt, még olyan kihalt volt minden, csináltam is szép képeket a szemben lévő Athosz hegyről, majd feltolom egyszer ide is... :) 9-től 11-ig kell ülnöm annál a szállodánál, ahol jelenleg 20 szobában összesen 80 magyar vendég van. Ha bármi nyűgjük van, akkor engem keresnek, elmondják és én vagy megválaszolom a kérdéseket, vagy pedig megfelelő szervek felé közvetítek. A vendégek érdekesek: vannak nyitottak és zárkózottak, veszélyeztetett terhes, gondterhes, csókolommal köszönő tizenéves (meg is borotválkoztam, és még mindig csókolomoznak... ez nem tetszik), meg persze 1-2 vicces figura is.
A délelőtti műszak után visszajöttem a szobámba, csináltam magamnak ebédet (porleves pormásodikkal... kéne olajat szereznem, vagy különben ez marad... :S), majd aludtam egyet... Nem tudom miben fáradhattam el, de jól esett :) Amúgy a görögöknél bevett szokás a szieszta, boltok is így vannak nyitva, nem csoda, ha nem akarnak ezek dolgozni.... :)
A pihenő utána a szerenecsések még láthattak is engem webkamerán :P Akkor akartam postolni ide, de elfészbúkoztam az időt, ez van... Az esti műszak nyugisabb volt jóval, csak kb. 3 helyre kellett szólni, hogy a holnapi kirándulásuk sztornó (elég szívás lehet nekik, ha lesz időm kibontakozni ezzel, megindokolom :)). Elkezdtem olvasni az 1984-et (miután nem maradt újságom...), durva a könyv, tetszik!
Most meg itt írok, aztán gyors készülődés és esti séte egy kis gyrossal! Kell ennél több? Kéne, de azért ez se rossz! :)
Miért kezdtem ezt a blogot? Egyszerű: az idei nyaram olyan szerencsés, hogy 2 hónapot tölthetek Görögországban, azon belül Sartin, a Halkidiki félsziget csendes kis üdölőtelepülésén. És egyszerűbbnek gondoltam, hogy írok itt magamról, az élményekről, mindenről, mintha mindenkinek külön-külön e-maileket lőnék (amik valószínűleg megmaradnak azért :)).
Kezdeni egy dolgot mindig nehéz. Legyen egy egyszerű folyamat, egy munka, tanulás, satöbbi. Nekem a Lakótársat keresünk (lehet meg is nézem ma este) film epilógusa jutott eszembe, ahol a főszereplő Xavier is azon morfondírozik, hogy hol is kezdje.... kezdem ott, hogy rákérdeztem egy ismerősömnél, aki évek óta jár ide kintre dolgozni, hogy tud-e valami munkahelyet ajánlani nekem nyárra. Nem ígért semmit, elmentette a telefonszámomat és mondta, ha van valami, keresni fog. Teltek is szépen a napok, amikor egyszer tényleg megcsörrent az a teló, és már kezdhettem is szervezni az utamat! :)
Persze előbb túl kellett lenni fránya vizsgákon, és azóta jelenthetem, hogy egy kis fekete ponttól eltekintve teljesítettem az akadályokat, szóval ha a Jóisten is így akarja, akkor jövő ilyenkor már a Bsc-t kipipálhatom (reméljük így is lesz!).
Na is miért pont blog? Egy felelől a kényelem, más oldalról pedig az szól mellette, hogy viszonylag egyszerűen tudom kezelni. Az inspirációt fokozta Vágó Orsi és a némethoni beszámolók (miután elmaradt az írásokkal, küldök neki egy virtuális fekete pontot!), na meg persze a bátyámék blogolási vágya (megjegyzem a zenés összeállítás tényleg jó lett!), úgyhogy én is itt vagyok! :)
És miért pont ez a címe? Még erre is van magyarázat (meg persze a világon minden másra! :)). 11-es a kedvenc számom, ennek angol neve az eleven. Adja magát, hogy 2011-et írunk, szóval remélhetőleg a 11-es nyár tényleg jó lesz és egy kicsit eleven, de mindenképpen mozgalmas (eddig nem csalódtam!). Szóval ezért.
Indításként most ennyi, lehet még este leírom az eddigi tapasztalatokat! ;)
